A poszttraumás stressz zavar

poszttraumás stressz zavar (posttraumatic stress disorder, PTSD) vagy poszttraumatikus stressz szindróma egyfajta védekezési mechanizmus, amely traumatikus események után lép fel. Korábbi kriminális, borzalmas, vagy egyéb okból traumatikus hatású eseményekhez kapcsolódó emlékképek nem kívánt, tudatban való ismételt megjelenése. Continue reading “A poszttraumás stressz zavar”

Kísért a múlt

Figyeljük meg a poszttraumás stressz zavar (PTSD) megjelenésének jeleit a levélíró soraiban! Pl.: „A gyerekkorom pokol volt az apám miatt…” vagy „…azt várom, mikor fog a férjem ugyanúgy viselkedni, mint a gyűlölt apám.” A rossz családi mintát kijavíthatjuk, ha tudatosítjuk magunkban a jeleket a felbukkanásukkor, és nem hagyjuk, hogy ez az érzelmi vírus megmérgezze az új család életét. A jó családi mintát a honlapunk első menüpontjában is megtalálják. Íme a megjelent cikk.

Úgy tűnhet, a lelkünkön ejtett sebek begyógyulnak, de sajnos nem tűnnek el nyom nélkül – általában elfojtjuk őket, és egy idő után tünet formájában jelentkeznek.

A gyerekkorom pokol volt az apám miatt. Édesanyámat és minket, gyerekeket folyamatosan terrorizált. Tettleg is, szavakkal is. Teljesen tönkretette az önbizalmunkat, semmirekellőnek, lustának, ingyenélőnek nevezett bennünket. Mindig úgy gondoltam, hogy sosem fogok férjhez menni, mert úgysem kellek senkinek, meg azért sem, mert nem tudok senkiben sem bízni, rettegnék, hogy megismétlődhet, ami gyerekkoromban történt. Mindezek ellenére 24 éves koromban, két évvel ezelőtt mégis találtam valakit, aki el tudta feledtetni velem a múlt emlékeit. Őszintén egymásba szerettünk, ő nagyon jól tolerálja a kicsit labilis lelkiállapotomat. Nagyra értékelem a szeretetét, de múltkor egy álom kizökkentett a viszonylagos nyugalmamból. Álmomban a férjemet az apámmal azonosítottam. Nagyon furcsa volt, mert az apám jelent meg előttem, de a férjem szavait, gesztusait láttam, és mindezt a mi otthonunkban. Azóta ez az álom nem hagy nyugodni. Mindig azt várom, mikor fog a férjem ugyanúgy viselkedni, mint a gyűlölt apám. Eszter, e-mail
Leveléből úgy tűnik, hogy nem sikerült feldolgoznia az édesapja által okozott gyermekkori traumát. A sebek talán begyógyulnak, de sajnos nem múlnak el nyom nélkül – általában elfojtjuk őket, és egy idő után tünet formájában jelentkeznek. Ez a tünet lehet egy olyan szorongás, amelyről írt, de a panaszai ennél erősebbek is lehetnek, és ez negatívan hathat a jelenleg jól működő családi életére. Úgy vélem, a gyógyulásnak már egy hatalmas első lépése, hogy sikerült elfogadnia és viszonoznia a párja szeretetét. Azonban ezen a ponton érdemes lenne pszichológushoz fordulnia, hiszen a lélek fájdalmát, sebeit éppúgy nehéz egyedül meggyógyítani, mint a testi sebeket. A gyermekkori trauma feldolgozásához olyan terapeutát ajánlanék, aki feltáró módszerrel dolgozik, és aki segít feldolgozni a régi élményeket.

Forrás: Nők Lapja Egészség, 2014. március