A válás gyerek mellett még nagyobb dilemma, vajon mi jobb? Kitörni a meglévő borzalomból egy jobb élet reményében, vagy beletörni a jelenlegi helyzetbe? Ha valaki a házastársa, élettársa részéről – akár csak szóbeli, lelki – erőszaktól szenved, és azért gondolkodik azon, hogy tarthatatlan otthoni körülményeiből menekülésre adja a fejét, felhívnám a figyelmet néhány – saját példámból vett – tényre.
A mai magyar családjog nem tudja kezelni az alkoholizmus tényét. Hiába van a birtokodban a másik félre vonatkozó, egyértelmű alkoholizmust bizonyító orvosi lelet, azt a személyiségi jogok miatt nem adhatod be, ugyanakkor jó eséllyel a bíró sem fogja bekérni. Így egyszerűbb. Az alkoholizmus nem ok a láthatások megvonására.
Az érvényes családjog szerint a „gyereknek joga van a nem nevelő szülővel kapcsolatot tartani”. Arra azonban nincs joga, hogy az erőszakos, de a hatóságok előtt alakoskodó félnek ne kelljen őt napokra, téli és nyári szünetben hetekre kiszolgáltatnod. Az ilyen társtól magadat megmentheted, de a gyerekedet nem. Ha emiatt segítséget kérnél, mondjuk a családsegítő szolgálattól, az fájni fog.
Az ő segítésük ugyanis addig terjed, hogy annak elősegítése, hogy a gyereked szívesen menjen a másik szülőhöz, a te dolgod. Ha ezt mégsem teszed meg (vagy mondjuk esélyed nincs rá), az a te hibád, amely alapján akár büntethető is vagy. Az olyan információkkal, hogy a gyerek a másik szülőhöz menés előtti este már hány, nem eszik, maximum elutalnak gyermekpszichológushoz, aki gyenge nyugtatót ír fel a gyereknek.
A bíróság a bontóper során a gyerekek kötődését a szülőkhöz orvos szakértői vizsgálattal tárja fel. Budapesten ez a SOTE egyik intézményében történik egy egész napos vizsgálat keretében, még egy 4 éves gyerek is reggel 9-től délután 4-ig dekkol bent.
Ha nem készülsz, étlen-szomjan. A körülmények „ideálisak” a gyerekek vizsgálatához: kopott, dísztelen, üres vizsgálószoba közvetlenül a halottazonosító csarnok mellett, amely feketébe öltözött, sírdogáló emberekkel van tele. A folyosón jó esetben szorítanak helyet a leüléshez a bilincsben, rabruhában rendőri kísérettel várakozó foglyok.
Mindkét szülőt azonos időpontra hívják be, tehát a gyerek tudja, hogy attól a szülőtől, akitől fél, csak egy ajtó választja el… Egyértelmű, hogy ilyen körülmények közt a gyerek könnyen oldódik fel és a valóságot fogja mondani, nem? Nem kell feltétlenül verésre gondolni, az csúnya dolog, és könnyen kiderül. Elég egy pár csendes aljasság: nem kiengedni a kicsit este pisilni, beletömni azokat az ételeket, amiket kimondottan utál, nem beadni azt a gyógyszert, amit az átkozott másik fél küldött, nem hozzájárulni a gyerek vágyott nyári táborához stb. Mert mi is a cél? A bosszú! Az, hogy bebizonyítsuk, a másik fél tett tönkre mindent, még a gyereket is! Szándékosan nem írtam sem anyát, sem apát, mert mindkettővel megtörténhet. És egyik sem kap segítséget. Jogi úton biztosan nem.
Forrás: Olvasói levelek, Metropol, 2016. 02. 11., 17. o.
